Írások

Az alapkönyv példajátékának fordítása. Úgy vélem, ez egy nagyon tanulságos kis példajáték, mely sok alapvető játéktechnikai dolgot szemléltet. A fordítás nem szó szerinti.

Egy 3-4 évvel ezelõtti online szerepjátékhoz készített "prelúdium", gyermeki énem produktuma... Az ok, amiért felraknám, az akkori pozitív visszajelzések. Elég kurta, de remélem szórakoztató.

A középkorban játszódó novella, mely a Dark Ages: Vampire-hez készült.

Egy EarthDawn csapat kalandozásainak története.

Vampire: the Masquerade novella

World of Darkness novella.

"Elgondolkodtam. Nem ritka ez nálam, néha kitölti az egész napom..."

"..., hogy mi lehet az a Quinotaurus? A quin elem úgy néz ki, mintha az "öt" szóból származna, amibõl még nem sok derül ki. A quin szót viszont a Püthagoraszok is használták az anyag elementális formákról alkotott elméletük kidolgozásnánál, méghozzá igen speciális értelemben. Az általánosan elfogadott négy elem - a föld, a levegõ, a tûz és a víz - mellet õk egy ötödik elemben is hittek, a kvintesszenciában, valamiben, ami tisztább és finomabb még a tûznél is, valami, ami mindig felfelé törekszik, az anyag, amibõl a csillagok készültek. Vajon ez az etimológia arra utal, hogy a Quinotaurus olyan lény, mely a csillagokból érkezett?..."

Ébredtem... A fejemben mintha ezernyi apró, súlytalan, hangtalan kis hangya motoszkált volna. Nem éreztem õket, nem hallottam õket, de tudtam, hogy ott vannak, ott menetelnek az agyam belsejében. A szemem majd leragadt, de igazán nem is éreztem magam álmosnak, inkább fel akartam kelni és indulni... de hová??? Egyáltalán hol vagyok???

Egyedül ülök egy szobában. Félhomály van, a sarkokban sötét, az asztalon álló gyertya lángja imbolyog az enyhe szellõben. Egyedül vagyok és velem csak a rettegés. Az ablakon túl csak a kinti sötét és a fenti felhõk mögött ezer és ezer az enyémhez hasonló gyertya lángja ég...

Hideg, csontig hatoló hideg. Orrfacsaró bûz. Vízcsobogás, mely messze visszhangzik. Sötét. Fájdalom, fájdalom a fejemben és amolyan zsibbadás a tarkómon. A földön fekszem. Hol vagyok? És hogy kerültem ide?

Az elsõk közt voltam, kik lábukat a Szentföldre betették. Dicsõséget keresõ ifjú lovagok, és fanatizmusukban elvakult papok hada sorakozott hátam mögött...Egyikük sem tudta, hogy én Mauricius Encausse meghalni jöttem e földre, hogy imígyen nyerjem el magam, és atyám, a sevillai démonimádó lovag, Paolo Encausse bûnbocsánatát...

A kisfiú még mindig nem aludt el. Már pár órája az ágyába parancsolta anyja, de õ nem bírt elaludni. Nyakig betakaródzott, és tekintetével a szobát pásztázta. Máskor is ébredt már furcsa, megmagyarázhatatlan hangokra, de eddig mindig elhessegette a gondolatot; hogy lehet valaki a szobájában, egy idegen, vagy talán egy szörnyeteg kaparja az ágya alját...

Kellemes virágillat töltötte meg a tavaszi levegõt... Gyönyörû éjszaka köszöntött a városra. A Hold, a hatalmas Hold is mosolygott az égbolton, felhõkarcolók az égig nyúltak, mintha versenyeznének, hogy ki a magasabb...

Tizenöt mérföld. Tizenöt mérföldnyire robbant le utoljára ez a kurva dodge. Városban se semmi, ha kipurcan, mondjuk valami fasza kis nigger lakta szemétdomb kellõs közepén...