Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Werewolf brothers
egyik legfrissebb kép
Black Templar Chaplain
egyik legfrissebb kép
Black Saint
egyik legfrissebb kép
Cyberpunks
egyik legfrissebb kép
"Amikor az első élőlény megszületett, ott voltam... várakozva.
Amikor az utolsó meghal, vége lesz a munkámnak."
- Sandman -

Neki ez jutott

kezdőkép FőKategória Szerepjátékos Feltöltő
avatár
Zaxarus
Készítő
avatár
Zaxarus
AlKategória WoD - Vampire
Kapcsolódó link -
Letöltések/nézettség 1
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2008.10.12.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2008.10.12.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

Kellemes virágillat töltötte meg a tavaszi levegõt... Gyönyörû éjszaka köszöntött a városra. A Hold, a hatalmas Hold is mosolygott az égbolton, felhõkarcolók az égig nyúltak, mintha versenyeznének, hogy ki a magasabb. Egy sötét folt rajzolódott ki az egyik magas épület tetején. Nem látta senki, hiszen ki gondolta volna, hogy felülrõl figyeli valaki. Pedig ott volt, és nézelõdött. Keserûséggel teli dühvel figyelte a lent kavargó tömeget. Csak figyelt, és gondolkozott. Gyûlölte saját magát, de az öregebb ismerõsei azt mondták neki, hogy majd elmúlik. De Õ ezt nem akarta. Nem akart ugyanolyan fásult lenni, mint õk. Minden tíz évvel ezelõtt kezdõdött. Ugyanúgy élte az életét, mint a korabeli fiatalok. Iskolába járt, és a barátnõjével töltötte az ideje egy részét. Mikor egyiket sem csinálta, akkor szórakozni járt a kedvenc sörözõjébe. Tíz éve... Míg az egyik éjszaka megváltozott minden...

Miért kellett ott maradnia, mikor a barátai már mind indulni akartak, de õ megismerkedett egy idegennel, akit még soha életében nem látott. Szóba elegyedett a férfivel, akinek a személyisége valahogy megragadta. Beszélgettek mindenrõl. Ételekrõl, történelemrõl, háborúkról. Az egészben az volt a legfurcsább, hogy mindenrõl úgy beszélt, mintha ott lett volna, vagy tapasztalta volna azt, amirõl éppen szólt a téma. A barátai próbáltak beszélni a fejével, hogy menjen velük, de õ hajthatatlan volt. Nem akarta ott hagyni újdonsült ismerõsét. Úgy érezte, mintha már jó ideje ismerte volna. Addig beszélgettek, míg végül tényleg záróra lett, és a csapos kitessékelte õket. Elindult hazafelé, fejében az új élmények. A kihalt utcákon ment, amikor egy satuszorítású kéz markolta meg a vállát, és berántotta a sikátorba. Egy vörösen izzó szempár bámult rá a feneketlen sötétségbõl, és ez lett a végzete. Néhány nap múlva ébredt fel, egy elhagyatott pincében, amit egy torz öregember tartott otthonának. Õ mondta el neki, mi is történt vele. Vámpír lett. Vagy, ahogy már manapság mondja, vértestvér. Még ma is emlékezett erre a beszélgetésre. Gyûlölte magát, és gyûlölte ezt a létet, de jól megtanították. Tudta mik a gyengéi, és mik az erõsségei. Megismerte új törvényeit, és átkát. Azt a dolgot, amit Fenevadnak hívnak, és ami miatt minden éjjel gyilkolnia kellett. Fájdalmat okozni egy dolog volt, élõ korában is benne volt néhány bunyóban, de amikor megölte az elsõ embert, aki belekötött, csupán egyetlen ütéssel, akkor rémült meg igazán. De nem ez volt a legszörnyûbb, hanem az, hogy soha többé nem találkozhatott a barátaival, azokkal, akikre ha hallgat, akkor talán most nem itt tart. Nem ölelheti többé magához a testvérét, és szüleit. Még hogy a vértestvéreknek nincsenek érzelmeik. Ez baromság!!! Vannak érzelmeik, de vagy el kell fojtaniuk õket, hisz ezt várják el tõlük, vagy már rég elfelejtették, hogy mit jelent szeretni. Nem szeretett volna ilyen lenni. Még ha csak negatív érzelmei is vannak, de legalább vannak. Szinte minden héten meglátogatja az azóta felcseperedett testvérét, persze csak távolról, és vigyáz rá, legalább akkor, amikor ott van. Életerõs fiú lett belõle, magas, jóképû. Mindig komorabb lesz a hangulata, amikor arra gondol, hogy most együtt járhatnának bulizni, de ez már soha nem fog megtörténni. Ez maradt neki. Az örök éjszaka, ugyanaz a tetõ, ugyanaz a már-már végletekig elunt panoráma, de hát mit lehet tenni. Az õ sorsába ez íródott. "Meg kéne nézni a napfelkeltét, egyszer, utoljára, és vége lenne az egésznek..." Sokszor jutott eszébe, de soha nem volt hozzá mersze.

Igen, gyáva volt. Nem minden vértestvér volt a végsõkig bátor, és céltudatos.

Neki is ez jutott, az elkárhozás, az örök komorság. Neki ez jutott...



pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

#167 REVAN 2009.08.06., 21:18

Tetszik ez az alkotás is. Visszaadja részben, hogy a vámpírok a hosszú életük során megfeledkeznek az érzelmekrõl és elunják magukat. Ezért kell beutazniuk a világot, és nem egyhelyben oszladozniuk.

Egyébként, szerintem a vámpírok sokkal nagyobb hátrányban vannak a vérfarkasoknál. Egy vérfarkasnak nem kell lemondania bizonyos dolgokról, míg egy vámpír gyakorlatilag megszûnit létezni az Öleléskor.

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)