Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Uktena
egyik legfrissebb kép
Werewolf brothers
egyik legfrissebb kép
Black Saint
egyik legfrissebb kép
Dark Angel Chaplain
egyik legfrissebb kép
"Kisgyerekként olyan voltam, mint bárki más."
- Jeffrey Lionel Dahmer (sorozatgyilkos) -

A Feladat

kezdőkép FőKategória Egyéb Feltöltő
avatár
Teriel
Készítő
avatár
Teriel
AlKategória Fantasy
Kapcsolódó link -
Letöltések/nézettség 2
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2009.04.21.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2009.04.23.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

Elgondolkodtam.

Nem ritka ez nálam, néha kitölti az egész napom...

Ilyenkor viszont úgy suhan el mellettem a világ, olyan homályosan és elmosódva, mintha ezerszer megtett vonatúton bambulnék kifelé a sohasem tiszta vonatablakon. Azt hiszem, a gondolkodás alapvetõ emberi tulajdonság. Legalábbis sokáig így hittem; még ifjabb, naívabb, lelkesebb koromban...

Aztán rájöttem, hogy ez egyáltalán nem így van. Hogy az emberek nagyrésze nem szeret, vagy talán fél gondolkodni. Mit fél?! Retteg! Nem szeretnek egyedül lenni, nem szeretnek csendben lenni, nem szeretnek "csak úgy lenni".

Figyelem õket. Mindig és mindenhol. Mennyi elfecsérelt lélek és szellem. A végtelen lehetõségek tûfoknyira szûkítése önmaguk hitetlensége által. Az egyéniség elvetése a kényelem miatt, amit a birkanyáj sodródó, zsúfolt, meleg tömege nyújt. Mennyi, - az álarcok, felvett szerepek mögött lelkük legmélyebb sarkában kucorgó - valódi emberi én...

Látom õket, mert képes vagyok a Látásra, ismerem õket, mert átéltem mindegyikük félelmét.

Sajnálom õket, és mérhetetlenül dühös vagyok rájuk.

Ó uram, nem mondtam volna még? Mágus vagyok. A nevem nem fontos. Hogy bûvész? Nem, nem. A szó igazi értelmében.

Na, nem kell ennyire ijedten körbenézni.

Igaz, hogy a lipótmezei zártosztály megszûnt, de nem, nem onnan szöktem.

Bár voltam bent egyszer, de igazából azért, hogy kihozzak valakit...de ez egy másik történet.

Igaz, minden bolond azt állítja, hogy õ nem bolond csak a többi.

Nem tud elfutni. Nem is akar. Hogy látom-e a gondolatait? Háát én nem így fogalmaznék, de egyszerûsítve, mondjuk azt hogy: igen.

Mondtam, hogy Mágus vagyok. Furcsa ha az igazat mondják magának, fõképpen ha az ilyen sokkoló? Nekem az volt a sokkoló, - kezdetben, amikor Felébredtem - hogy az emberek nagyrésze nem mágus. Pedig lehetne...

A pánik ilyenkor gyakori, lélegezzen mélyen. Ne a tüdeje felsõ részébe, hanem az alhasba.

Ööö, nem hinném, hogy hallanák a kiabálását, meg hadonászni is felesleges...

Tudja, módosítottam kicsit körülöttünk a fizikai törvényeket. Hogy az lehetetlen? Most, hogy mondja, ezen nem is gondolkoztam. Szerintem nem az.


Most hogy pár perc eltelt és alkalmazta a légzõgyakorlatot, amit volt bátorságom javasolni, már nincs is olyan magas pulzusa. Igen, fogjuk rá, hogy azt is "látom".

Nem, nem akarok az egészségügyben ezzel karriert befutni. Egyáltalán semmilyen karriert sem, ahogy arról ön gondolkozik. Hát, talán nagyon mást értünk az elõbbrejutás fogalma alatt. Na, jellemzõ. Az elõbb még azon gondolkodott, hogy oldjon minél gyorsabban kereket, most pedig, hogy miféle képességeim lehetnek még és azokkal mennyi hatalmat, pénzt lehetne szerezni, ha azokkal maga is bírna. Talán ezért nem birtokolja még õket. Érzem, a "még" szó megragadta. Hát egyszer remélem maga is mágus lesz, talán nincs is olyan messze ez az idõ.

Négy-öt élet még, ha minden jól megy. Ja, hogy években gondolta? Hmm...végülis, bármi megtörténhet. Ez a mágikus gondolkodás alapja.

Ha ezt elmeséli? Én meggondolnám ezt a maga helyében. Elvégre az elõbb még elmegyógyintézetet emlegetett gondolatban. Úgy, látom azért ha odafigyel, gyorsan vág az esze. Ne legyen ettõl szomorú. Sok ember tart magában jelentõségteljes titkokat, sok pedig hirdeti is, mégsem törõdik vele a kutya sem. Már miért lenne az jó, ha az egész világ tudomást szerezne errõl? Egyébként a világ tudja, mindig is tudta. Az más dolog, hogy az emberek már nem. Ohó, látom, ahogy egyre gyorsabbak a mentális összeköttetései, ahogy megszabadul a sok kötöttségtõl és magába sulykolt elõítélettõl, hiedelemtõl, gátlástól. Ezt hívják Oldásnak. Nem egészen az én érdemem, inkább csak katalizátor vagyok. Látom belegondolt abba, hogy akkor mi minden lehet még igazság és mi minden lehet hazugság. Helyes. Itt kezdõdik a Mágus útja. Hosszú útja... Látom megint letört kissé. Ne tegye. Gondoljon bele hogy a körülöttünk örvénylõ tömegben hányan tudhatnak errõl. Hányan találkoznak mágussal, úgy, hogy az fel is fedi magát? Mert persze mi ittvagyunk. Igen, természetes, hogy nem én vagyok az egyetlen, fura is volna. Látom, érti. Legalábbis érteni véli. Jajj, már megint ez a visszaesés. Néha figyelhetne kicsit jobban. Már a kezdetektõl nem szavakkal beszéltem magához, hanem telepatikusan, és csak most döbben le rajta. Elég csapongóak a gondolatai, de végülis ez nem akkora baj. Fõ, hogy legyenek.

Na, végre eljutottunk ide. Logikus következtetés, pici rávezetéssel ugyan, de azért csak meglett. Szóval, vajon miért is beszélek most magával, kiválasztva annyi ember közül? Persze hogy oka van. Minek nincs? Most lázasan felsorolja az összes kérdõszót, amit ismer vagy végighallgat?

Tehát, a következõt kell tennie. Miért? Jajj ez olyan ostoba kérdés, már megbocsásson a durvaságomért. Ne mástól várja a miértekre a választ, önmaga válaszolja meg azokat. Látom még nem érti. Majd fogja. Visszatérve a feladatára...



Részlet az Esti Hírek ...számából:

...hihetetlen történetrõl számolhatunk be olvasóinknak.

K. Eszter, aki öngyilkosságára készülve kilépett a M...utca ...számú tízemeletes házának tetejére, - ahol egyébként lakott - hogy onnan leugorva vessen véget életének; egy rendkívüli esemény, mondhatni csoda hatására mégsem lett öngyilkos. A kissé zavarodottnak, de valamiképp rendkívül felszabadultnak és boldognak tûnõ lány állítása szerint a Gondviselés, Isten, vagy annak angyala mentette meg és hiúsította meg öngyilkossági kísérletét, mivel a párkányhoz lépve a szemébe ötlött egy égszínkék (ami a kedvenc színe volt) boríték, amin a neve állt. Az a beceneve, amin kizárólag tavaly autóbalesetben elhúnyt édesanyja szólította õt amikor rossz kedve volt. A borítékban egy ismeretlen kézírású, néhány soros levelet talált.

Ezzel a levéllel a kezében találtak rá barátai a zokogó lányra. A két barát egy névtelen telefonhívásából értesült Eszter öngyilkossági terveirõl és azonnal a hívó által megadott helyre rohantak, felhívva a mentõket és a tûzoltóságot.

A lány által szorongatott levélben saját búcsúlevelének tökéletes mása állt, ismeretlen kézírással, kiegészítve néhány mondattal:


"Valóban ezt akarod? Még mindig úgy gondolod, hogy egyedül vagy? Hogy senki sem figyel rád? Hogy senkinek sem hiányoznál? És mi lesz édesapád kérésével, amit a halálos ágyánál súgott a füledbe a kórházban? Sápadt arca körül a gyûrött, kopottkék párnahuzat ráncai a mosolya által szemei köré varázsolt vidám ráncokat juttatták akkor eszedbe, és elsírtad magad. Akkor azt ígérted neki, hogy boldog leszel.

Tartsd be az ígéreted!

A barátaid 10 percen belül itt lesznek."

A rendõrségi írásszakértõ elemzése alapján a levelet egy fiatal, jobbkezes férfi írta..."



pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)