Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Silverfang
egyik legfrissebb kép
Werewolf brothers
egyik legfrissebb kép
Black Templar Chaplain
egyik legfrissebb kép
Dark Angel Chaplain
egyik legfrissebb kép
"Ma felhoztának nekem három leányt az faluból és én meghágatám őket szilaj csődörömmel és vérüket szívom az ajkukon át, és azon vérben megferedék."
- Báthory Erzsébet -

A gyilkos Tûzoltós-Csizma

kezdőkép FőKategória Szerepjátékos Feltöltő
avatár
Edorn
Készítő
avatár
Edorn
AlKategória WoD - Changeling
Kapcsolódó link www.langlovagok.hu/html/hirek/4774.shtml
Letöltések/nézettség 20
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2008.03.30.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2008.11.09.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

Fújt a szél, esett az esõ és a két fiú fázott. Éppen kicsiny városkájuk fõútja mentén igyekeztek szürke, áttetszõ esõkabátjukban, hogy minél elõbb száraz, meleg helyre érjenek. Valójában nem volt különösebben hideg, annak ellenére sem, hogy már erõsen sötétedett és az esõ is lehûtötte a levegõt. Viszont a szél mindig utat talált ruhájuk alá. Így szedték is a lábukat rendesen, hogy mielõbb elérjék úti céljuk. János ment elöl: õ volt az idõsebb. Ám anyjuk szerint az alacsonyabb is, annak ellenére, hogy ikrek voltak. Két rövid, barna hajú, kicsit szeplõs, tízéves forma srác - kik úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás - nyomult elõre a jeges szélben. Esõkabátjuk csak úgy lobogott utánuk, ahogy a szél megpróbálta lecibálni róluk.

- Estét... - hangzott a karcos, öreg hang valahonnan lentrõl.

A két fiú, kik a szemükbe vágó esõ okán még szemhéjaikat is majdnem teljesen összeszorították menet közben, most majdnem kiugrottak egy szembe jövõ fehér zsiguli elé.

- Meg tudnák mondani, merre találom a Zrínyi utcát? - A hang valahonnan lentrõl jött.

A két fiú hitetlenkedve nézett le az útszéli sárba. Egy apró, vagy tíz centis figura állt ott vastag, sötét köpenybe burkolózva, kezeiben egy-egy - hozzá képest hatalmas - jól megtömött bõrönddel, hátán apró pecabottal.

- No mit bámulnak??? Zrínyi utca. Merre? - Mordult rájuk az apró figura, kibõl a köpeny miatt nem sok látszott.

János - az idõsebbik; az alacsonyabb - tétován nyújtotta karját arra, amerrõl jöttek, mutatva vele az utat.

- Az elsõ jobbra. - Dadogta tágra nyílt szemekkel. Már nem érdekelte az esõ, a szél, a hideg. Ilyet még nem látott.

- Hm... Micsoda egy patkányfészek... és engem pont ide küldtek... - morgolódott magában az apró emberke, miközben megindult a jelzett irányba. - Ezek még az illemet sem ismerik... Nem hogy nem köszönnek elõre az öregebbnek, de egyáltalán nem köszönnek...

A két fiú döbbent arccal bámulta a lassan távolodó alakot, ám ekkor egy trabant fékezett nagy hanggal épp mellettük.

- Hová, hová, fiúk? Csak nem Gyuláékhoz már megint? Megint egész este a monitor elõtt akartok gubbasztani? - Kiabált ki nagy hangon a sofõr.

- Aha... Te apa, az ott mi? - Mutatott a fiatalabb fiú a távolodó, morcos figura után.

- Mi? Én nem látok semmit... - Meresztette a szemét a frissen érkezett. Ám ekkorra már a fiúk sem látták.

- Háát... Láttunk egy ilyen... - Kezdett volna el magyarázkodni, ám ekkor János oldalba bökte könyökével, hogy hangosan fel is nyögött fájdalmában. Ám rögtön megértette a jelzést: egy szót se! - Apjuk gyanakvón méregette õket, de végül csak megvonta a vállát és rájukhagyta.

- Elvigyelek titeket? Épp a telekre megyek. Anyátok megöl, ha megfáztok, úgyhogy egy kis kerülõt megér a dolog.

A két fiú a nap hátralevõ részét szinte teljesen szótlanul töltötte. Még egymással sem beszéltek. Gyuláéktól is nagyon hamar eljöttek, pedig úgy volt, hogy ott alszanak. De semmi kedvük nem volt már játszani az új számítógépes játékokkal, amikkel ilyenkor mindig oly gyorsan elütik az idõt... Otthon még septiben megvacsoráztak, aztán irány az ágy. Szüleik értetlenül szemlélték a máskor oly eleven gyermekeiket.


***


- Oké! Beköltöztem.

A két fiú nem igazán tudott elaludni, inkább az úton látott "dolgon" gondolkoztak mindketten, meleg paplanuk alatt. Így teljesen éberek voltak, mikor egy mély, rekedtes hang beszólt a szobájukba a folyosóról. Moccanni sem bírtak a félelemtõl.

- No ki az ágyból és nézzétek meg! Mert aztán késõbb nem fogadok el kritikát, csak most!

János - az idõsebb; az alacsonyabb - szedte össze elõbb bátorságát és kapcsolta fel a lámpát. Az ajtóban nem volt senki... Legalábbis normális magasságban. Lent viszont, egy tíz centi alacsony kis csúnya, kövér emberke toporgott mezítláb. Feje hatalmas, majdnem, mint egy teniszlabda és rettentõ csúf: mintha egy karikatúra elevenedett volna meg. Feje kopasz, orra jó méretes, fülei elállóak. A fej alatt viszont egy rettentõ vékony nyak tartotta irdatlan súlyát; minden pillanatban úgy tûnt, hogy "na most fog kitörni"... Teste és karjai is természetellenesen vékonyak voltak. Pálcikalábak és pálcikakezek, kidagadó erekkel, inakkal. No meg randa kis kinövésekkel, visszataszító gumókkal. Egyedül pocakja tért még el fején kívül teste többi részétõl. Mivel az is hatalmas volt. Nagy, csúnya, gusztustalan pocak. Mintha terhes lenne. Ám egyáltalán nem nézett ki nõnemûnek, így inkább talán sörhasnak lehetett volna nevezni. Inkább egy mogorva kis öregemberre emlékeztetett, kit éppen álmából zavartak fel - mivel ruhaként egy kék-fehér kockás alsónadrág volt rajta, meg egy izzadságfoltos atléta.

- Na gyertek már!

Azzal el is tûnt az ajtó mögött. Az ikrek meg csak bámulták hûlt helyét paplanuk biztonságából. Végül megint csak az idõsebb fiú bizonyult bátrabbnak: csendben kikászálódott ágyából, majd kióvakodott a folyosóra, minek végében a kis idegen már ott integetett neki. Egészen a pincéig követték (hisz hamarost csatlakozott a fiatalabb fiú is), ahol a kazán kapott helyet. Maga a pince kicsi volt és a kazánon, no meg némi fán kívül teljesen üres volt... Legalábbis eddig. Mivel most mintha duplájára... nem is: triplájára nõtt volna és tele lett tömve mindenféle fura dologgal. A falakon képek és fegyverek lógtak, mindenféle fura tollas álarc, bot, meg hasonlók társaságában. A padlón vastag szõnyeg terült el, melybe a fiúk lába mélyen belesüppedt. Bútorok is kerültek ám a pincébe: gyönyörû, fekete fából faragott asztal, körötte székek, no meg két könyvespolc, roskadásig régi kötetekkel. És a kis dagadt manó ott ült a szoba közepén, egy nem éppen hozzá méretezett hintaszékben. Mintha mindig is itt lett volna, mintha sosem lett volna itt semmiféle pince kazánnal, csak az õ kis szobácskája. No persze a kazán is eltûnt: helyén most hatalmas kandalló ált, jól megrakva fával.

- Na hogy tetszik? - Kérdezte széles, büszke vigyorral az arcán a csúnya kis manó.

- S-Szép... Hogyan? - Kérdezte dadogva János.

- Hogyan??? Mit hogyan? - értetlenkedett rögtön a kis fickó.

- Hát hogyan hoztad ezeket ide be? Nem is halottunk semmit... - pontosított, majd kicsit elgondolkodva kérdezett tovább - K-Ki vagy te?

- Hát a bõröndjeimben hoztam ezeket.

- Abban ezek nem is férnek e...! És mi vagy te, valami törpe? - bátorodott fel lassan János, ám rögtön meg is bánta.

- Miért, te mi vagy, valami óriás? - Kérdezett vissza rögtön a manó dühösen. - Én nem vagyok törpe! Kikérem magamnak! Én tisztességes pincemanó vagyok! - csapott át duzzogóba.

- És... És hogy hívnak? - lépett elõrébb a fiatalabb testvér.

- Muzzron... Muzzron, a pincemanó.

- Én Ádám vagyok, õ pedig János... Itt fogsz lakni?

- Na, így kell ezt, kérem szépen! - mosolyodott el rögtön a kis figura, kivillantva hiányos és rettentõen ápolatlan fogsorát. - Igen, itt fogok lakni. Én fogok felelni ezért a menedékért. Tetszik? Nemsokára megérkeznek az elsõ vendégek és addigra mindennek rendben kell ám lennie!

- Vendégek? - Nézetek egymásra a testvérek értetlenül. - Miféle vendégek?

- A harcban megfáradt katonák, kik mások?! - Hitetlenkedett erre a manó. - Nem hallottatok a csatáról, mely itt folyik a közvetlen szomszédságotokban? - döbbent fejcsóválás - Hát az északiak, meg a déliek közti nagy összecsapás... Tudjátok, a déli Üszöktalpúak belénk kötöttek, belénk: Újakba... Ti tényleg nem halottatok róla? Most az egész környéken összecsapások folynak. Épp ma indítottuk a legnagyobb offenzívát, ezért kellett nekem idejönnöm, hogy egy a frontvonalhoz közelebbi pihenõhelyet létesítsek...

A gyerekek értetlenül merednek egymásra.

- Miféle csatákról beszélsz? De hisz itt nincs harc, ez egy kisváros! Nem lehet, hogy eltévedtél?

- Hm... - a manó a homlokát ráncolta - Zrínyi utca 12, Madaras? - a gyerekek bólogattak - Akkor bizony jó helyen vagyok! Nézzetek csak ki az ablakon, lehet, hogy már láthatjátok is a közeledõ, megfáradt katonákat...

A gyerekek a pinceablak felé pillantottak, ami a plafon közelében helyezkedett el és épp olyan magas volt, hogy egy felnõtt ember még ki tudja rajta dugni a fejét. Oda is léptek és egy-egy a manó által hozott székre felállva kibámultak... a hómezõre. Sehol egy ház, mindenütt csak hó. Mintha egy dombtetõn lettek volna, és onnan néztek volna le a sötétbeveszõ völgybe, melyben sûrû hófelhõket görgetett maga elõtt a szél, mindenkit elvakítva, aki kimerészkedett. És igen, tényleg úton voltak már jó páran a ház felé a völgybõl. Szép libasorban jöttek felfelé, kezükben szél tépázta fáklyákkal. Ám még túl messze voltak ahhoz, hogy rendesen ki lehessen venni az alakjukat. A távolban meg mintha fegyverek torkolattüzei villantak volna... messze, lent a völgyben.

- Ádám... Ádám, igaz? Segítenél nekem begyújtani a kandallót? Jól fel kell melegíteni ezt a helyet, mielõtt ideérnek! - Szólt a mogorva, csúnya, kövér kis manó és Ádám lelépett a székrõl és elvette tõle az odanyújtott gyufásdobozt.


***


Gyerekek gyújtogattak Madarason

2004. november 14, vasárnap - [13:49]

[Belföld] Lakóház pincéjében okoztak tüzet gyerekek szombaton Madarason - értesült az Objektív Hírügynökség a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ügyeletétõl. A Zrínyi utca egyik családi házának pincéjében, egy néhány négyzetméteres kazánházban az ott tárolt tûzifa égett. A tûzoltók gyors beavatkozásának köszönhetõen a lángok nem terjedtek tovább, a tüzet sikerült hamar megfékezni. A tüzet gyufával játszó gyerekek okozták. Szerencsére senki sem sérült meg. (Objektív Hírügynökség)


***


Ádám és János az udvaron álltak, a nagy gesztenyefa alatt. A föld még sáros volt a tegnapi esõtõl. Ádám és János is sárosak voltak, hisz épp az elõbb ástak ki egy kis gödröt és temettek el egy lapos kis zacskót. Az ásás végeztével a sárhalom tetejébe egy gallyakból összeügyeskedett kis keresztet tûztek, rajta egy papír cetlivel, min apró írással ez szerepelt:

"Muzzron, a pincemanó sírja.

Élt: több évet, mint azt el tudnád képzelni.

Halt: A Nagy Észak-Déli Háború alatt; hõsies halált, bajtársai menedékét óvva: Egy tûzoltós-csizma végzett szegénnyel."

És a sír körül ott álltak a többiek is, a csatákban megfáradt harcosok, mind öreg barátjukat gyászolva. Ám a ház ablakából figyelõ két szülõ csak a fiúkat láthatta, hisz az õ szemük már nem látja csak azt, mi reális és ésszerû.



pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

#20 Edorn 2008.03.30., 17:57

A régi honlapról 173-an töltötték le...

#19 Edorn 2008.03.30., 17:56

"Egyszerû, rövid, ötletes, vicces, remek a cikk felhasználása, ugyanakkor szomorú a vége" - Dexter

#18 Edorn 2008.03.30., 17:55

Megj.: A novellában szereplõ cikk volt a novella alapja.

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)