Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Uktena
egyik legfrissebb kép
Toreador
egyik legfrissebb kép
Silverfang
egyik legfrissebb kép
Werewolf brothers
egyik legfrissebb kép
"A halál megoldja a problémákat...
Nincs ember, nincs probléma..."
- Sztálin -

Csak mese

kezdőkép FőKategória Egyéb Feltöltő
avatár
Edorn
Készítő
avatár
Edorn
AlKategória Fantasy
Kapcsolódó link -
Letöltések/nézettség 1
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2008.08.07.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2008.08.07.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

A Nimer hegyvidékén nagy volt a fagy akkor. De még nagyobb a sötét. A fák lombján nem hatolt át a hold egy apró fénysugara sem! A három favágó magára marad a sötét, hideg rengetegben. Ismerték az erdõt, de most túl messzire merészkedtek. Túl messzire falujuktól és túl közel az Üregekhez. És itt nem volt semmi ismerõs, semmi barátságos, semmi emberi, ha beköszöntött az éj. Csak a sötét, csak a hideg, csak a yanolok neszezése. Igen, a favágók igazán közel keveredtek az Üregekhez. A yanolok pedig éhesek voltak. Éhesek, mint mindig. Elõmásztak hát rejtekükbõl, hogy az óvatlanokat elragadják és szörnyû, végtelen járataikba vonszolják magukkal, hol kitudja mily istentelen dolgokat tesznek velük, mielõtt felfalják õket...

A három favágó reszketett a félelemtõl, ahogy végzetükre vártak. Egymáshoz bújtak, akár a gyerekek. Foguk vacogott, kezük-lábuk remegett. Szemükbe könny szökött a reménytelen helyzetet látván. A leendõ szörnyû kínokra gondoltak és a faluban maradt családjaikra, kiknek oly nagy veszteséget jelent haláluk.

Ám ekkor a legfiatalabbnak eszébe jutott egy régi mese, melyben hasonlóképp póruljárt emberekre támadtak vérszomjas yanolok. És eszébe jutott, hogy hogyan védekeztek ellenük a mese hõsei. Mert õk rájöttek, hogy mitõl irtóznak a leginkább ezek az istentelen teremtmények. Lekapta hát hátára vetett tarisznyáját és...

- Hát mit képzelsz magadról fiacskám??? - Szakítja félbe a messzirõl jött vén mesemondót egy asszony éles hangja - Hányszor mondtam, hogy neked semmi keresnivalód itt a szolgák közt? Azonnal gyere ide!

Még a nagy tekintélynek örvendõ mesemondó is összerezzen. Története félbe is szakad, közönsége, az erõd szolgáinak és azok gyermekeinek nagy bánatára. Ám szólni õk sem mernek a körükben termett nemesasszony ellen, aki épp a nemesi család egyik ifjú sarját ragadja fülön és cibálja ki a hozzá nem illõ környezetbõl. Hisz nem nemesi vérnek való, hogy a szolgák közt megbújva, parasztok babonás meséit hallgassa. A konyhát nagy csend üli meg, miután a magasabb rendûek nagy sebbel-lobbal távoznak. Csak lassan tér vissza a vér a szolgák arcába, melybõl a nagy ijedelemtõl villámgyorsan futott ki az elõbb. No de a mesemondó lassan csak felocsúdik meglepettségébõl és pár jól megválogatott tréfával vendéglátóit is megenyhíti. Aztán mikor kupája is újra megtelik jófajta Vadaras-i borral, a történetet is folytatja, hisz nem járja, hogy egy ily borzalmas rémmese csak úgy félbemaradjon...


***


(Egy tucat évvel késõbb)

Noaarna dirn de Daarn, a Daarn család legidõsebb fiú örököse nyugtalanul forgolódik ágyában. Testvérei a válaszfüggönyön túl, a szoba másik felében egyfolytában susmusolnak közös ágyukban. De nem e miatt nem képes Noaarna lehunyni a szemét. Hisz õk minden éjjel ezt csinálják: beszélnek, kacarásznak és viháncolnak, míg a kimerültségtõl álomba nem merülnek. Noaarna már hozzászokott ehhez és nem is igazán izgatta sosem, hisz neki saját ágya volt, és ami még ennél is fontosabb: pár négyzetméternyi, függönnyel elkerített saját kis szobácskája, ami egy ilyesfajta határ menti erõdben igencsak nagy ritkaságnak és kincsnek számított. Nem. Az ifjú örökös nem testvérei szokásos, esti viháncolása miatt nem képes aludni. A számára érdekes zaj kintrõl jött. Nem tudta meghatározni, hogy mi is pontosan az, de tudta, hogy kintrõl nem a megszokott zajok szûrõdnek be hozzá. Az udvaron valami történt. Ebben biztos volt. Az õrök mintha nem a megszokott idõközönként mennének el ablaka alatt. És nem a megszokott ruhák suhognának, nem a szokásos ütemben. A kutyák a távolban egymást marják és ugatnak a nagykapunál. És itt van még jó pár megszokott zaj hiánya is. Itt valami nagyon nincs rendben. Fordul meg Noaarn dirn de Daarn fejében a gondolat. És már kel is fel az õsztõl nyirkos fekhelyérõl. Öcséi rögtön csendbe maradtak. Egy pisszenés sem hallatszik felõlük. Noaarn nem igazán törõdik velük. Csak gyorsan nadrágot és csizmát húz. Inge végét nadrágjába gyömöszöli csak úgy septiben, közben pedig utasításokat osztogat.

- Csendben legyetek! Egy pisszenést se halljak! Maradjatok az ágyban, mindjárt visszajövök, és ha bármelyikõtök is ki mer lógni, annak velem gyûlik meg a baja!

Mire befejezi, már a kezében is egy fáklya, no meg a kardja, hisz ki tudja mi vár rá odakint.


*


Két fiatal õr biztosítja a nyugati falra nyíló kaput. Belülrõl már jól elreteszelték a kijáratot, úgy ahogy azt az öreg Kõhintõ meghagyta nekik. Most csak csendben toporognak a vastag ajtó mögött, egyetlen fáklyájuk fényében. Sisakban, láncingben. Kezük izzad a bõrkesztyûben, annak ellenére, hogy leheletük is látszik az õsz hidegében. Az ajtót bármily buzgón is reteszelték el, a hûvös szellõ utat talál résein keresztül és végigsiklik a csupasz, szürke kövekbõl rakott folyosón. Süvítõ hangja, ahogy átpréseli magát a szûk lukakon, csak még nagyobb didergésre ösztökéli a két ifjú õrt. Nem is annyira a hideg, mint inkább a félelem okán. Hisz annyira balsejtelmesen jajongott a szél is. Ha arra gondolnak, hogy igaz lehet, amit az öreg Kõhintõ mondott, hogy ma éjszaka Azok ólálkodnak odakint, még a vér is megfagy ereikben.

- Hé, ti ott! - Szól egy izgatott, ám határozott hang a folyosóról. - Mi ez a nagy felbolydulás?

A két õr ijedtében úgy összerezzen, hogy a kardok is majd kiesnek kezeikbõl. De aztán megnyugodva veszik tudomásul, hogy csak az ifjú örökös kiáltott rájuk, ki kölyök korukban oly gyakran szökött közéjük játszani.

- S...Semmi nagyuram, ne aggódjék, mi vigyázzuk az álmát... - próbálkozik egyikük.

Ám a nemesifjú gyanakodva méregeti õket, vagy kéttucatnyi lépés távolságból. Majd mivel épp egy elágazásban áll, beles azokba is, jó elõre benyújtva fáklyáját, hisz azok nincsenek kivilágítva. Ám egyszer csak, ahogy az utolsó folyosóra is bevilágít, onnan vékony, fülsértõ hangot hall, mintha egy macskát nyúznának... Ám mellé rögvest hatalmas karmok kaparása is társul. A nemes rémülten hõköl hátra, falfehér, rémült arccal. A kaparászó hangok pedig megindulnak felé. Mintha ezernyi óriási patkány nyomulna felé az öreg kõfolyosón.

- A... A yanolok... Uram, a yanolok! - Kiált rémülten a bátrabbik õr. - Gyorsan a sót! A sót, az megvédi! - A nemesifjú pár pillanatig csak dermedten pislog, majd eljut tudatáig a fura tanács.

- Sót??? Miféle sót?

De már késõ volt. A yanolok már ott ólálkodtak fáklyájának fényhatárán.

- A sót, az megvédi!

De a következõ pillanatban a yanolok már ugranak is. Elsõként a fáklyát verik ki az ifjú kezébõl, majd magára a fiúra vetik rá magukat a sötétbe borult folyosón. A két õr csak döbbenten áll és hallgat. Az az hallgatják azokat a fertelmes hangokat, ahogy a szerencsétlenül járt urukat a yanalok darabokra szaggatják. Majd egyszer csak csend. Síri csend. Nem hallatszik más, csak a két õr légzése és fáklyájuk sercegése.

- A sót, a sót!!! - suttogja egyikük.

A két õr eldobja fegyvereit és a sóval teli zacskót kezdik lerángatni övükrõl. Majd egymást taszigálva kezdenek körbe-körbe forogni és maguk köré szórni annak tartalmát. Majd a biztonság kedvéért magukra öntik azt a keveset, ami a szütyõ alján maradt.

- A szemed! Csukd be a szemed! - Kap észbe egyikük.

A két õr szorosan összezár szemhéjakkal, egymásnak vetett háttal reszket fáklyájuk fénykörében. Körülöttük sötét árnyalakok mozdulnak, sziszegnek és visítanak. De a fénybe nem lépnek. Hangosan szimatolják a levegõt, majd, éles prüszköléssel húzódnak hátra, vissza a folyosók mélyére, a két babonás hõstõl...



pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

#69 navrancs 2008.09.21., 19:17

Tetszik :)

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)