Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Silverfang
egyik legfrissebb kép
Alakváltók
egyik legfrissebb kép
Black Templar Chaplain
egyik legfrissebb kép
Get of Fenris
egyik legfrissebb kép
"Amikor az első élőlény megszületett, ott voltam... várakozva.
Amikor az utolsó meghal, vége lesz a munkámnak."
- Sandman -

Egyedül

kezdőkép FőKategória Egyéb Feltöltő
avatár
DarkGOD
Készítő
avatár
DarkGOD
AlKategória Egyéb
Kapcsolódó link -
Letöltések/nézettség 1
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2009.01.24.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2009.01.24.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

Egyedül ülök egy szobában. Félhomály van, a sarkokban sötét, az asztalon álló gyertya lángja imbolyog az enyhe szellõben. Egyedül vagyok és velem csak a rettegés. Az ablakon túl csak a kinti sötét és a fenti felhõk mögött ezer és ezer az enyémhez hasonló gyertya lángja ég. Talán mind az én gyertyám fényére válaszol, mind egy tükörkép. Talán köztük csak végtelen csend, vagy ha mégsem ott is rettegés? Súrlódó neszek a szobában és néha egy reccsenés a folyosóról, a munkából hazatérõk fáradt léptei. A sarkokban pedig fantáziám szülte árnyak és szörnyek, mindenféle sötét rettenet, csak a képzeletem játssza szörnyû játékait, vagy mégsem...? Néha ledobban fejem az asztalra és elalszom, de a neszek nem hagynak sokáig, rég aludtam eleget, most is csak öt perc, szemhéjam lassan lecsukódik, de nem alhatom, kióvakodom a mosdóba. Halkan csobog a víz, igen frissebb lettem, de ez csak annyi, mint fagyoskodónak a csöpp alkohol, mely átjárja ereit és csalóka melegséggel tölti el, hogy reggelre kihûlve, átfagyva leljenek rá. Fejfájás gyötör, egy üvegcse után nyúlok, két apró pirula az asztalon, az utolsó kettõ. A pirulák mindig segítenek. Tisztulnak gondolataim, csillapulnak a neszek, talán, talán ma még élhetek. Egyedül vagyok, a magány megüli lelkemet. Szeretteim szellemei kísértenek. Velem van, itt van a rettenet, felnézni nem merek. Csak bámulok lefele, ha felnézek elpusztít, széttép a rettenet. Várok hát csendben, gyûlnek a neszek, lelkem sajog, egyedül vagyok. Végre felnézek, egyedül vagyok, meg én, egy tükör a szemközti falon. Belenézek, de csak sötétséget látok. Hamarosan felkel a nap, melege elönt érzem, elûzi árnyaim, s felmelegíti lelkem. De mi volt ez, mi szétzúzta a csendet, csak egy csippantás, csak egy, mely megtört engem. Messze hát még a reggel, Uram segíts! Megbántam, amit tettem. Leborul fejem, lecsukódik szemem, a napot látom, hát felkelt, csak képzelõdtem. Bevilágít, fénye elönt, beragyogja lelkem megint, szétszóródik és átitat, eltiporja árnyaimat, köszönöm uram, hogy nem igaz. S álmom, mint egy rianás elszáll, véget ér. Felpattan szemem, de nem látok semmit sem. Sötét van, gyertyám leégett, árnyaim visszatértek. Felállok, lépek, elesem. Drágám megsértettelek? Miket mondok, hisz álmod nyugodt végtelen, nem zavarja semmisem, már semmisem. Odalépek az ablakhoz, kitárom. Az éj tiszta, messzire ellátok. Megfordulok, a holdfény beárad. Az asztalon egy tárgyat látok, de nem tudom mi az, amit látok. Elmém szétesik, a tárgy sötét, fekete. Elpusztít vagy megteremt, még csak nem is sejthetem. A tükörhöz lépek, belenézek, arcom elnyûtt, szánom magam. Szám sarkában rubin, egy vércsepp ragyog. Elmém tisztul, felragyog napon, igen, tudom mi a tárgy az asztalon. Igen, tudom, a saját árnyam vagyok és magam kísértem, én vagyok a saját rettenetem. Magam elõl nem menekülhetem. Felemelem a tárgyat, hideg, nyugalmat hoz végtelent. Az én napom nem ragyog fel már sosem...




pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

#193 RedSign 2009.09.18., 09:17

Az ötlet jó, a kivitelezés és formaiság gyenge. Novellának pedig túl rövid.

#192 REVAN 2009.09.15., 12:53

Jó nagyon a képalkotás, illetve a szóhasználat is remek.

Egy nagyszerû kis novella, gratula hozzá!

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)