Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Alakváltók
egyik legfrissebb kép
Werewolf brothers
egyik legfrissebb kép
Black Saint
egyik legfrissebb kép
Get of Fenris
egyik legfrissebb kép
"Ma felhoztának nekem három leányt az faluból és én meghágatám őket szilaj csődörömmel és vérüket szívom az ajkukon át, és azon vérben megferedék."
- Báthory Erzsébet -

Grimaldi

kezdőkép FőKategória Szerepjátékos Feltöltő
avatár
Edorn
Készítő
avatár
Edorn
AlKategória WoD - Vampire
Kapcsolódó link -
Letöltések/nézettség 1
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2008.05.10.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2008.05.10.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

A tündöklõ, üvegpalotának tetszõ irodaház legfelsõ szintjének egyik ajtaja kivágódott. Az az ajtó, amelyik az itt robotolók számára a mindenség urát rejtette. A hatalmas és mérhetetlenül gazdag cégvezetõ igaz csak nagyon, nagyon ritkán látogatott el személyesen cége itteni kirendeltségére, de mindenki tudta, - aki elég közel kapaszkodott fel a ranglétrán mindenható és rettegett személye közelébe - hogy a távolság számára nem akadály. Mindent tudott azokról, akik számítottak valamit is, és azokról is, akik nem... Most újra ellátogatott egyik legnagyobb kirendeltségéhez és azonnal magához hivatta "Minden Helyi Ügyek Úrnõjét", Christina Shy-t, aki már vagy három éve nem látta az öreget, de ennek ellenére napi kapcsolatban volt vele. Hisz Õ sohasem engedné ki a gyeplõt a kezei közül. Bár lehetett már vagy száz éves, legalábbis a "legendák" szerint, mivel hatvannál, netalán hetvennél nem látszott többnek.

Az ajtó kivágódott, és Christina zaklatott alakja tipegett el az elõtérben a legközelebbi mosdó felé. Ruhája úgy-ahogy rendezettnek tûnt, de egyáltalán nem volt tökéletes. Nem, egy órával ezelõtt teljesen másképp festett. Haja kicsit rendezetlen volt, arcát most az ízlésesnél kicsit több púder fedte, mely alól még így is ki-kivillant egy-egy vöröses csík. Léptei sem voltak határozottak, hisz õ sohasem tipegett, õ mindig biztos, kimért léptekkel haladt célja felé, most viszont mintha kicsit sietõsnek tûnt volna. Akik jobban figyeltek, - mint például személyi titkárnõje az elõtér szélében elhelyezett asztala mögött - észrevehették, hogy összeszorított combjai belsõ felén lassan csordogáló vérpatakok indultak útnak bokái felé. A "trónteremet" a pórnéptõl elválasztó ajtó halkan csukódott be mögötte, a folyosón és az elõtérben tartózkodó irodisták, üzletemberek és titkárnõk észre sem vették, hirtelen változásokon keresztülment munkatársuk mellett.


***


Tíz perc sem telik bele, mikor a cég vezérének közelségét rettegõ alkalmazottak "nyugodt" pillanatait megint megzavarja valami. A folyosó végében lévõ ezüstszín lift ajtaja hirtelen szélesre tárul, ám nem megszokott terhét okádja a szint folyosóira, hanem egy meglehetõsen bizar társaságot, akik egyenesen a vezérigazgató ajtaja felé indulnak meg. Kopottas, szakadt bõrruhákban feszítenek, arcuk és kezük koszos, akárcsak rendezetlen hajuk, és a tekintetük; mint a vadállatoké. Vicsorba torzult arccal és kihívó pillantással mérik fel a láttukra megtorpant irodistákat, és üzletembereket, akiknek még talán a lélegzetük is elakad, szívük is kihagy egy pillanatra. Minden útjukba állót kemény taszításokkal tessékelnek arrébb. Mögöttük, a másik lift ajtaja is megnyílik a szinten dolgozók elõtt, de abból már ismerõs alakok lépnek elõ. A fekete öltönyökben feszítõ biztonságiak, akik minél kisebb feltûnést keltve próbálják beérni a meglehetõsen feltûnõ, és ide nem illõ betolakodókat.

A cég urának ajtaja elé, annak titkárnõje veti magát mindenre elszántan, épp idõben.

- Sajnálom uraim, de ide nem mehetnek be! - Mondja az élen haladónak, hihetetlen bátorságról téve tanúbizonyságot.

- A szolgánk azt hiszi, hogy megvárakoztathat minket? - vonja föl szemöldökét a legelöl álló, majd hanyagul ellöki a meghökkent titkárnõt, és társaival együtt beront a szobába.

A titkárnõnek ekkor felismerés csillan a szemeiben - némi hitetlenséggel párosulva, de azonnal leinti a már épp gyorsabb tempóra váltó biztonságiakat, akik meglepetten lassítanak, de meg nem állnak. Így gyorsan elébük siet, és megnyugtatja õket, hogy már várták a terembe besorjázó urakat, és hogy nincsen semmi baj...


***


A hatalmas, és egyszerûségében is hihetetlen gazdagságot és hatalmat sugárzó iroda, ajtóval átellenes oldalán, az ablakok alkotta fal elõtt, a Grimaldi(1) épp megszámlálhatatlan iratot rendezgetett mind a kezei közt, mind az elméjében. A cég jövõjén járnak gondolatai, hogy miképp is lendíthetné még jobban elõre, vagy inkább még magasabbra a már így is a felhõk fölé tornyosuló vállalatot. Amikor is meglehetõsen modortalan módon, figyelmeztetõ kopogás, vagy más egyéb jelzés nélkül nyit rá néhány alak, akik leginkább valamiféle motoros banda tagjainak tûnnek. Pillanatok alatt beözönlenek a terembe és az utolsónak érkezõ figura gondosan be is zárja maga mögött az ajtót. A hatalmas cégvezér azonnal rájön, kikkel van dolga.

- Üdvözlöm önöket. Miben lehetek a szolgálatukra?

Tér azonnal a tárgyra, hisz jól tudja, hogy a "nagyra becsült" vendégei is ezt várják el tõle. Erre az elöl álló, - kinek arcát piercing-ek és tetoválások fedik el szinte teljesen - lassan, szinte már kecsesen maga elé emeli kezét, épp csak egy kicsivel csípõ fölé. A Grimaldi szinte szétrobban a dühtõl, ahogy rájön, mit vár el tõle ez a minden valószínûség szerint nála több mint száz évvel fiatalabb káinita. De csak is belül, kívül rendíthetetlen marad, arcizma sem rándul. Inkább sietõs léptekkel megkerüli az asztalt, és alázatosan fél térdre ereszkedik, majd kezet csókol a számára még mindig idegen férfinek, aki minden valószínûség szerint a szektához tartozik. Majd fejét továbbra is lehajtva felemelkedik.

- A Szabbatnak szüksége van rád! - köpi felé a szavakat a csapat vezére.

A Grimaldi pedig tovább átkozódik magában; õ sohasem használna még talán legbensõségesebb körökben sem ilyen szavakat. Soha nem utalna semmire ilyen nyíltan. És fõképp nem keltene kinézetével ekkora feltûnést.

- Rendelkezz velem, uram.

Alázkodik meg a hozzá képest kölyök káinita elõtt.


***


Fél óra múlva, miután az errefelé meglehetõsen szokatlan társaság kiviharzik az épületbõl, a vezérigazgató behívja titkárnõjét az irodájába. De ezúttal a vastag falak nem tudnak elfojtani minden sikolyt...



1: a Grimaldi egy Sabbat ghoulcsalád



pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

#125 penge 2009.03.13., 23:50

Klisés, elég gyermeteg, valamint túl rövid és hiányzik a tartalom. Gyenge de szép próbálkozás Hm.. a végén megdugta vagy megverte a titkárnõt nem igazán derül ki a sztoriból mert a kisértetek általában õrültek..

#25 Edorn 2008.05.10., 18:31

A régi honlapon írta róla Dexter: "elõször furcsa volt... az utolsó mondat elolvasása után azonban kiült az arcomra egy gonosz mosoly."

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)