Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Toreador
egyik legfrissebb kép
Black Templar Chaplain
egyik legfrissebb kép
Black Saint
egyik legfrissebb kép
Dark Angel Chaplain
egyik legfrissebb kép
"Amikor az első élőlény megszületett, ott voltam... várakozva.
Amikor az utolsó meghal, vége lesz a munkámnak."
- Sandman -

Túlvilági Krónikák

kezdőkép FőKategória Szerepjátékos Feltöltő
avatár
Cyrrian
Készítő
avatár
Cyrrian
AlKategória WoD - Vampire
Kapcsolódó link -
Letöltések/nézettség 14
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2008.04.07.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2008.06.14.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

Túlvilági krónikák

IV. évad, 13. (extra) szám

Firenze


UFÓ-t láttak egy külvárosi tanyán (Részletek a 2. oldalon)

Ismeretlen vízihulla az Arno-ból (Részletek a 4. oldalon)

Lovecraft-i rém a Basilica di San Lorenzo kriptájában (Részletek a 6. oldalon)

A Vonalkód rejtélye (Részletek a 8. oldalon)

A Kopogószellemekrõl (Részletek a 10. oldalon)

Démonok és Angyalok - kicsit másképp (Részletek a 14. oldalon)

Horoszkóp (Részletek a 18. oldalon)

Fõszerkesztõ: Theodoro Fiucci

Felelõs kiadó: Giovanni Carparetti

Minden jog fenntartva!



Lovecraft-i rém a Basilica di San Lorenzo kriptájában


Andrea Volta (48) régészprofesszor, aki a Basilica di San Lorenzo alatt húzódó, nemrég megtalált kripták feltárását vezette, furcsa tüneteket produkálva került elszállításra folyó hó 17-én. Jelenleg a Firenzei Állami Elmegyógyintézetben kezelik, mert pszichiáterei szerint hallucinációi és kényszerképzetei vannak. Természetesen az igazságról azonnal lehull a lepel.


A kripta nemrég került felfedezésre, amikor egy kisebb földmozgás következtében a járat egyik fala részlegesen beomlott, s így bepillantást engedett a kíváncsiskodóknak az elzárt helységbe, mely eddig sötét foltként szerepelt csak a bazilika történetében. A sírhelyen mindössze egyetlen nagyméretû, faragott kõkoporsót talált a Volta professzor által vezetett régész-csoport, amirõl csak annyit sikerült megállapítaniuk, hogy furcsa, gótikus és barokk jellegzetességeket összekeverve alkották meg a 19. század második felében.

Természetesen sem a bazilika, sem az Egyház feljegyzései nem tartalmaznak bejegyzést nagyobb munkálatról, melyet abban az idõben végeztek volna.

A rejtély második, izgalmasabb fele még csak most kezdõdik, hiszen a kopott vésetekbõl - melyekbõl csak néhány latin szó volt kiolvasható - a régészek sajnos nem tudták megállapítani, hogy ki nyugszik a kõkoporsóban.

A sors furcsa iróniája, hogy amikor megpróbálták kinyitni a tonnányi súlyú emléket, a járat ismét beomlott, s elválasztotta a tudóst csapatától.


"A mentés több órán keresztül tartott, s ezalatt bentrõl csak tompa hangokat lehet hallani" nyilatkozta újságunknak a mentést vezetõ barlangászcsapat vezetõje, Antonio Ciotti (41).

Miután a barlangászoknak sikerült bejutni a kriptába, a professzor ájult teste fogadta õket. "Ott feküdt, és az arcán tükrözõdött a rettegés" nyilatkozta ugyancsak signore Ciotti. "Ahogyan körbepillantottam, nem láttam semmi különöset, bár igencsak sötét volt odabent még a lámpa fénye mellett is."


Volta professzort azonnal a legközelebbi kórházba szállították, ahol megkapta a szükséges ellátást, s néhány nap megfigyelési-idõ után haza is engedték.

"A helyzet akkor kezdett rosszabbodni, amikor megemlítettük neki a feltárás folytatását" nyilatkozta a professzor csapatának egyik tagja, Daniel Bertovardi (35). "Reakciói igencsak furcsák voltak, hiszen páni félelem ült ki az arcára, mintha nem is én, de legalább maga a Sátán állna elõtte." folytatta a régész.

"Ezek után furcsa, víziókba és horror-történetekbe illõ dolgokat írt le. Elmondása szerint az egész a koporsó kinyitásával kezdõdött" folytatta signore Bertovardi. "Folyton-folyvást ismételgette, hogy nem szabadott volna, hogy kinyissa, mert ezzel a fejére szabadította a gonoszt. Leginkább talán Pandora szelencéjéhez tudnám hasonlítani, az általa elmondottak alapján." fejezte be a régész, akitõl sajnos többet nem tudtunk meg.


A következõ napokban szerencsétlenségünkre nem jártunk sikerrel. Bárkit kérdeztünk az esetrõl, visszautasította a válaszadást, és nem volt hajlandó nyilatkozni, azonban fordult a kocka.

Utolsó lehetõségként felkerestük Volta professzor otthonát, s meglepetésünkre felesége, Julia asszony szívesen vendégül látott minket. Sajnos õ maga nem tudott információkkal szolgálni számunkra, de egy kis kitérõ a régész-professzor dolgozószobájába nagyon is tényfeltárónak bizonyult.


Ahogyan beléptem a kicsiny szobába, azonnal hideg futott végig a hátamon. Nem tudtam mivel magyarázni, de kellemetlenül éreztem magamat. Aztán ahogyan körbepillantottam, világossá vált számomra minden. A szoba falai, s még az egyetlen ablak is tele volt ragasztva különféle - kézzel és egyszerû grafitceruzával alkotott - rajzokkal. Mind a kõkoporsót ábrázolta különbözõ szögekbõl, némelyik között csak minimális látószögbeli eltérést lehetett felfedezni.

Végül szemem megakadt néhányon. Ezek szintén a koporsót ábrázolták, de itt már résnyire nyitva volt, s sûrû, fekete anyag gomolygott elõ belõle. Annak ellenére, hogy Volta professzor soha nem alkotott maradandót a festészet vagy rajz terén, élethûnek éreztem ezt a kis képet, s ahogyan tekintetemet körbehordoztam a falakon egyre többet és többet fedeztem fel belõlük.

A borzasztó lény - mert immár biztos voltam benne, hogy az a valami, ami elõjött a koporsóból nem csak egy sötét folt volt - tett valamit a professzorral, ami miatt ebbe az állapotba került, s ahogyan bámultam a rajzokat, éreztem, hogy a járat nem véletlenül omlott be. Õ akarta így...

Elhagyva a házat elgondolkoztam: talán az amerikai Lovecraft-nak igaza volt, s mégsem csak a fantáziája kivetüléseként olvashattuk az õrült arab által alkotott Necronomikont.


Theodoro Fiucci



1998. augusztus 15.

Köztér

Firenze


~ Felettébb élénk fantázia egy üccsisdobozhoz képest ~ kacagott fel magában Mephisto, miközben összegyûrte és egy közeli szemetesbe dobta a szennylap maradványait. ~ Azt hiszem ideje lesz elsimítani ezt Fiucci nevû balfácánt. ~ vigyorodott el a gondolattól, majd elindult a kihalt utcán.

Kisvártatva megérkezett a címre, ahol fellelhetõ volt az "UFÓ-magazin" szerkesztõje.

~ Egy kibaszott üccsisdoboz, mit is várhatnék tõle?! ~ röhögött fel, miközben betörte a ház ajtaját puszta erejével.

Célirányosan haladt felfelé a lépcsõn, s fentrõl már mozgolódás hangjait lehetett hallani. A "tisztelt" tulaj nyilván felébredt a belépõjére, de õ ezt cseppet sem bánta.

A rohadt kis költõ, cseszett rémült arcot vágott, amikor meglátta a több mint két méter magas káinitát egy hasonlóan robosztus pallossal a kezében. Makogott még valamit, de Mephisto-t rohadtul nem érdekelte az egész.

- Erre rábasztál, faszkalap - köpte oda az újságírónak, majd bal mutatóujjával rámutatott, mire zöld lángcsóva csapott fel végtagjából, s indult el a halandó irányába. A káinita csak röhögött, ahogyan a férfit lassan elemésztették a pokoli lángok.

~ A következõ majd óvatosabb lesz... ~ gondolta a templomos, miközben elhagyta az épületet.



Firenzei hírmondó (részlet)

XXXV. évad, 47. szám

Firenze


Rejtélyes módon eltûnt Theodoro Fiucci, sikeres újságíró, a Túlvilági krónikák c. magazin fõszerkesztõje. A rendõrség teljességgel tanácstalan, hiszen egyetlen nyom sem került elõ, amin elindulhatna a nyomozás...



pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

#67 navrancs 2008.09.21., 19:10

Huh...Imádom a H.P.L. stílusú irományokat, és szeretem a WOD-ot is...Egyszóval tetszik az ötvözet... nagyon jó!

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)