Betöltés/frissítés folyamatban. Kérlek légy türelememmel!
 
Silverfang
egyik legfrissebb kép
Alakváltók
egyik legfrissebb kép
Black Templar Chaplain
egyik legfrissebb kép
Dark Angel Chaplain
egyik legfrissebb kép
"Ma felhoztának nekem három leányt az faluból és én meghágatám őket szilaj csődörömmel és vérüket szívom az ajkukon át, és azon vérben megferedék."
- Báthory Erzsébet -

Szabbatista buli

kezdőkép FőKategória Szerepjátékos Feltöltő
avatár
Edorn
Készítő
avatár
Edorn
AlKategória WoD - Vampire
Kapcsolódó link -
Letöltések/nézettség 1
Letöltési/nézettségi szint
Feltöltés dátuma 2009.07.07.
Legutóbbi letöltés/megtekintés 2009.07.07.
Legutóbb szerkesztette Edorn ikon

Éjszaka, forró, fülledt éjszaka. A levegõ alig mozdul. A csillagok ragyogása és a hold ezüstös fénye bevilágítja a tájat. Mindenütt végeláthatatlan erdõségek, ameddig csak a szem ellát. A fák lombkoronájának egyhangúságát csupán egy vékony csík töri meg; az országút és az a nagyobb tisztás tõle délre. A tisztás! Ahonnan már jó ideje hallatszik az az éktelen ordítozás, dübörgõ zene és remény-vesztet sikoltozás. A tisztás, melyet annak a hatalmas máglyának a fényei világítanak meg. A fények, melyek bújócskát játszanak örök ellenségeikkel; az árnyakkal, a tisztáson mozgolódó alakok arcán, és testén. És az õket körülvevõ fák oldalán, lombkoronáján. De az elsõ védõfalat alkotó élõ-kordonon túl már a sötétség az úr.


***


- Bill, rakj még a tûzre! - Szólt a falka papja vékony, éles hangján - ami arra a hangra hasonlít leginkább, ahogy a rajzfilmekben az egerek beszélnek - az apátnak.

A falkapap, aki félelmetes képességeivel vagy két és fél méter magas, vékony, inas, teljesen csupasz és nyálkás fekete bõrû teremtménnyé formálta magát. Fején két hatalmas egyenes szarv emelkedett az ég felé a homlokából. Undorító bõre a csontjaira tapadt, szemei gonoszan csillantak sötét üregükben, ragadozó fogairól pedig állandóan gennyes nyál csurgott. Mint minden esbat-on, szép, tiszta papi köntöst viselt, melynek elején és hátán vérrel festett fordított kereszt éktelenkedett. Mint minden tûzugrás elõtt, most is csak pár centire állt a máglya parazsától, a pokoli lángok néha végig is nyaldosták démoni arcát. De õ csak állt és a tûzet bámulta. A horda, mely kinézete mellett Marilyn Manson simán elbújhatott volna, már majd megveszett körülötte, ahogy a tûzugrást várták. Ahogy a dobhártyaszaggató zenére táncoltak, egyre közelebb nyomultak a tûzhöz, amit néhány elöl álló testvérük megpörkölõdött testrészekkel volt kénytelen tûrni... egyelõre. A majd kéttucatnyi tagból álló falka már egymást karmolta, tépte és marcangolta, mikor a pap hirtelen a magasba lendítette csont sovány, fekete, embertelenül hosszú karjait és az elõtte tomboló lángtengerbe ordította:

- Káin fiai és leányai! Ma éjszaka végrehajtjuk a Hadjárat rítusát, ami során szembenézünk egyik legerõsebb átkunkkal, a tûztõl való félelmünkkel. Szembenézünk vele és legyõzzük! - Kiáltotta vékony, üveget repesztõ hangján, mire az elsõ szavaira elcsendesedett tömeg újra felordított, majd intésére ismét visszafogta magát. - Majd a Vérlakoma során magunkhoz vesszük a szerencsétlen halandók édes vérét, hogy azzal tápláljuk a szent Vauldreie ritusát, ami mindnyájunkat egymáshoz köt, és célunkhoz, melyet a szent háborúval, a Nagy Dzsihaddal érhetünk csak el. Kövessetek testvérek a pokol tüzébe, mutassátok meg, hogy többek vagytok a gyáva, nyámnyila Kamarilla vértestvéreinél, akik csupán az ébredni vágyó õsatyák bábjai a Dzsihadban, amit mi fogunk megnyerni. És megtisztítjuk a világot a démoni szörnyetegektõl! Kövessetek!

És ekkor elõrelépett, és átsétált a lángokon, amit a falka döbbent csendben figyelt végig, és csak akkor kezdték újra az ordítozást és az esze-ment tombolást, mikor nagyhatalmú falkapapjuk lángoló ruhákban, de átért a tûzön. És még ezek után is lassú, kimért mozdulatokkal fordult csak meg, miközben egyik-másik falkatag eloltotta ruháját árnyakból szõtt csápjaikkal.

- Kövessetek!

És a falka tagjai követték õt. Igaz, még a legbátrabbak sem mertek belelépni a tûzbe, inkább íves szaltókkal, és embertelen, beteges pózokat felvéve ugrották át a tüzet.


***


A Vauldreie ritus után a falka tagjai kicsit távolabb húzódtak egymástól és legtöbbjük kihasználta az alkalmat, hogy a pillanatnyi nyugalom alatt gondolataiba mélyedjen, átgondolja a történteket, és a jövõbe tekintsen. Hisz a másnapi ostrom egyre közelebb van. A Salubri antitribu egy öreg fa törzsének támaszkodva tisztogatta uzi-ját, és még most, a "menedék" biztonságában is viselte kevlár mellényét, amit valószínûleg holnap több tucat golyó fog átütni. Kicsit arrébb, két fiatal, rövidre nyírt hajú srác húzódott közelebb egymáshoz, a fülledt éjszakában. Egyiküket erõsen megperzselte a máglya tüze és éppen sebeit próbálta gyógyítani. Társa sajnálkozó tekintettel figyelte, majd elõvette lángolt, hosszú pengéjû tõrét, és lassan ledugta a torkán, majd hirtelen kirántotta. A vér kis késéssel tört fel utána, és spriccelt társa arcára, de csak pár pillanatig okádta a vért falkatársa felé, mert az ráhajolt a szájára, nyelvét mélyen ledugta élõholt szerelme torkán, és nagy kortyokban itta az örök szerelem zálogát jelentõ vitae-t. A perjel által halomba rakott emberi holtesteken, melyek a vérlakomát biztosították, egy kopott, szakadozott bundájú farkas feküdt, és rágcsálta az egyik szerencsétlenül járt lábszárát. Néhányan azonban kisebb csoportokba szervezõdve beszélgettek a szárazra szívott halott tetemek felett. A múltban véghezvitt nagy tetteikrõl, és a holnapi ostrom terveirõl társalogva. Joshua, a Pander családból, a máglya hamvai körül összegyûlt társaságnak dicsekedett égõ cigivel a szájában; "hogy õ bizony már ölt farkasfattyat, méghozzá egyedül, még Arizonában!" Szavain társai csak mosolyogtak, de biztatták, hogy folytassa a mesét, hisz kíváncsiak, hogy is vitte véghez ezt a hõsi tettet. A falka a közelgõ ostromra készült. Ám egy három tagú kis társaság más témát talált magának; Nód könyvébõl idéztek és a részletek értelmezésén vitatkoztak csendben, társaiktól messze, gyertyák fénykörében. Ott volt köztük a falkapap is, és 'Hasadatfelmetszi' Jack, az a pszichopata Torreador gyerek, aki alig nézett ki tizenháromnál többnek, és persze 'Kibaszottúlcsendes' Lou, a malkav, a falka aduásza. Lou még az ilyen kis felolvasóesteken is nevéhez hûen 'kibaszottul csendes', de két társát látszólag ez nem igazán izgatta. A ductus-t viszont annál inkább. Illetve a ductus-t az egész kis különc csoport idegesítette. Azóta utálta õket, mióta elõször gyûltek össze a csapattól külön, és senkit, még õt, a vezért sem engedték a közelükbe. És õ nem tehetett semmit, hiszen a falka papja is köztük volt és emiatt most sem tehet semmit. Így csak ült, és bámulta a számára veszettül idegesítõ hármast. Közben másfél-kezes acélkardját élesítette, és a holnapi ostromra gondolt. A városra, ahonnan megszökött, a városra, amit még ekkor is az atyja uralt. Az a kibaszott, öntelt Ventrue féreg, akinek a vérét fogja venni holnap, miután egyesülnek a többi hordával és lerohanják a nyamvadt kis városát.


***


A tábor csendes, csupán az egykori máglya melletti kis társaság felõl hallatszik néha röhögés, kurjongatás, illetve hitetlen mormogás. Meg nagy ritkán a parkoló jármûvek felõl a harci ghoulok morgása és hörgése, miközben meg-megtaszítják egymást a szûk helyen; a két kisbusz utasterében. Minden csendes és nyugodt. A fák közt is csak nagy ritkán mozdul meg egy-egy árny... amit viszont már nem a lángoló máglya fényei keltenek. Nem, ezek az árnyak valami más irányítása alatt álnak... De olyan csendes és nyugodt minden, mi rossz lehet ezekben az idõnként meg-megmoccanó árnyakban. A falka legszemfülesebb tagjai is késõn kapcsolnak, túl késõn.

Az erdõ rejtekébõl tucatnyi alak ront a kis táborba ordítva. A falkának meglepõdni sincs ideje, mire már vagy fél tucat fegyver csöve és kétszer ennyi dühös, vérben forgó szempár szegezõdik rájuk minden irányból. Egyikük egy félmeztelen, rézbõrû fickó, akinek a feje helyén egy hatalmas farkasszerû fej van, amit idegesen forgat jobbra-balra. Egyik kezében egy .45-ös glock, amivel a meghökkent Salubri-ra céloz, a másik kezében lévõ famarkolatú Sig 210-essel pedig a nagyjából ellenkezõ irányban lévõ ductus-ra. Lábánál egy természetellenesen hatalmas, izmoktól dagadozó testû, habzó pofájú farkas morog ugrásra készen. Kicsit távolabb egy hatalmas, még a falkapapnál is magasabb monstrum hörög a hordára. Teste humanoid, de hatalmas izomkötegek feszülnek rajta, és vastag bunda fedi. A feje neki is leginkább egy hatalmas farkas fejére emlékezetet. Mellette egy fiatal lány bõrruhákba öltözve. Hosszú fekete haja befonva lóg le melleire. Nyakában egy csontból faragott medál lóg, kis jelekkel teleróva. Egy Fabarm automata shotgun-t szegez a heverészõ társaságra. És még fél tucat másik, habzó szájú, félig farkas-félig ember, tûzfegyverekkel, vagy éles karmokkal felfegyverkezve, beleértve vezérüket is; aki egy termetes, izmos férfi, meztelenre vetkõzve. Ha kezeit nem változtatta volna át hatalmas farkas mancsokká, egy átlagos, hétköznapi fickónak is nézhette volna bárki. Õ kicsit beljebb merészkedett a táborba, mint társai, akik inkább a fák alkotta határ mentén torpantak meg és vették körül a falkát. Most még egy lépést tesz elõre, a megdöbbenéstõl lassan kapcsoló sabbat-ok felé, és õrült, vérben forgó tekintetét Joshua-ra szegezi.

- Megölted a fiamat! A falkám a többitõl eltérõen sosem avatkozott a 'Ti' ügyeitekbe, te mégis megölted a fiamat, aki még azt sem tudta, hogy ki, vagy mi is valójában. - ordította mély, rekedtes hangján - Most megfizetsz tettedért! Mind megfizettek!

És amint az utolsó szavak elhagyják ajkait, elszabadul a pokol.


***


Nem sokkal késõbb a falkavezér már teljesen emberi alakjában, véres pofával, büszke tekintettel mérte fel a pusztítást, amit véghez vittek. Igaz, falkája létszáma majd a felére csökkent, de megérte... szerinte. Bosszút állt fia gyilkosán, és vele együtt még vagy két tucat vérszopón. Így hát gunyoros mosollyal tekintett a vérrel borított csatamezõre. A Csatamezõre, ahol most a halandók hullái mellett félig összeaszalódott, vagy mumifikálódott vámpírtestek hevertek. És persze a darabokra szaggatott ghoulok darabkái, akik a csata kezdetén elemi erõvel törtek ki a kisbuszokból, és söpörték el a támadók elsõ rohamát, de végül nem maradt belõlük sokkal több, mint egykori gazdáikból. De ott feküdt a földön a Shadow Lord Jane-is, aki még holtában is a nyakában lévõ medált szorongatta, amit még kölyök korában kapott emberi anyjától. Mellette Farkas, a Red Talon törzsbõl, aki csak Farkasnak engedte magát szólítani, hisz az is volt a szíve mélyén, mindig is. Soha nem fogadta el emberi részét. Most õ is ott feküdt, a többi áldozattal. Mellettük Frisco ült, sebeit nyalogatva, visszaváltozva emberi formájába. Gyerek volt még, de nem lehetett távol tartani a harctól, a csata kezdetén crinos formájában elsõként vetette magát a küzdelembe. A halott társai mellett ült, de egy letépett, összeaszalódott vámpírfejet bámult vigyorogva, és halkan vihogott. Amióta leült, és elkezdte figyelni elsõ áldozatának halott szemgödreit, nem tudta abbahagyni a kuncogást. Az emberekbõl rakott hullák tetején, most egy Red Talon feküdt farkas alakjában és az egyik hulla combját rágcsálta unottan. A többi túlélõ is ott volt a tisztáson, és fiatal társuk õrült kuncogását hallgatták miközben sérüléseiket látták el csendben, no meg az erdõbõl hallatszó üldözés zajai után füleltek. Hisz az egyik pióca, amelyik farkas alakban heverészett, mikor érkeztek, gyáván megfutamodott pár társával együtt. Most négy, kevésbé lesérült, vagy éppen elegendõen magabiztos hatalmas farkas üldözte õket, vérre szomjazva. A táborban maradt társaik pedig csak hallgatták az erdõbõl kiszûrõdõ zajokat, és figyelték vezérük büszke alakját, õrült tekintetét és fiatal társuk eszeveszett kuncogását, amihez vezérük is csatlakozott, és egyre hangosabbá vált a tisztáson a tébolyult röhögés, ami lassan eljutott az égen körözõ hollóhoz is, aki kisvártatva a legközelebbi caern felé vette az irányt.



pdf megnyitásához ajánljuk: Adobe Acrobat Reader ikon


Utolsó 25 hozzászólás

#165 penge 2009.07.25., 13:20

Hát száraz, leíró stílusú, túl sok minden van belepréselve, a karakterekre a klánjukkal utalsz, nem a személyiségükkel. Gyakorlatilag azt írod le, milyen fegyvert forgatnak, ami aztán abszolút lényegtelenné válik, mikor két mondattal lerendezed a csatát. Nincs egyértelmû fõszereplõ, ami például lehetne egy külsõ szemlélõ (így értelmet nyer a külsõ leírás), mondjuk az, aki ezt az egész helyzetet elõteremtette, azzal hogy áldozatul ajánlotta a farkas fiút. Valamint kevés a cselekmény. Valamint ennyi leíráshoz az egész rövid… de csak így tovább!

Összes hozzászólás (hamarosan)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Ha még nem regisztráltál, itt teheted meg: regisztráció
DarkRPG (2004-2008)