Írások

A kisfiú még mindig nem aludt el. Már pár órája az ágyába parancsolta anyja, de õ nem bírt elaludni. Nyakig betakaródzott, és tekintetével a szobát pásztázta. Máskor is ébredt már furcsa, megmagyarázhatatlan hangokra, de eddig mindig elhessegette a gondolatot; hogy lehet valaki a szobájában, egy idegen, vagy talán egy szörnyeteg kaparja az ágya alját...

Egyedül ülök egy szobában. Félhomály van, a sarkokban sötét, az asztalon álló gyertya lángja imbolyog az enyhe szellõben. Egyedül vagyok és velem csak a rettegés. Az ablakon túl csak a kinti sötét és a fenti felhõk mögött ezer és ezer az enyémhez hasonló gyertya lángja ég...

"..., hogy mi lehet az a Quinotaurus? A quin elem úgy néz ki, mintha az "öt" szóból származna, amibõl még nem sok derül ki. A quin szót viszont a Püthagoraszok is használták az anyag elementális formákról alkotott elméletük kidolgozásnánál, méghozzá igen speciális értelemben. Az általánosan elfogadott négy elem - a föld, a levegõ, a tûz és a víz - mellet õk egy ötödik elemben is hittek, a kvintesszenciában, valamiben, ami tisztább és finomabb még a tûznél is, valami, ami mindig felfelé törekszik, az anyag, amibõl a csillagok készültek. Vajon ez az etimológia arra utal, hogy a Quinotaurus olyan lény, mely a csillagokból érkezett?..."

"Elgondolkodtam. Nem ritka ez nálam, néha kitölti az egész napom..."

A Nimer hegyvidékén nagy volt a fagy akkor. De még nagyobb a sötét. A fák lombján nem hatolt át a hold egy apró fénysugara sem! A három favágó magára marad a sötét, hideg rengetegben...

Ébredtem... A fejemben mintha ezernyi apró, súlytalan, hangtalan kis hangya motoszkált volna. Nem éreztem õket, nem hallottam õket, de tudtam, hogy ott vannak, ott menetelnek az agyam belsejében. A szemem majd leragadt, de igazán nem is éreztem magam álmosnak, inkább fel akartam kelni és indulni... de hová??? Egyáltalán hol vagyok???